Valóban optimista szemlélet



Egy nagyon kedves barátunktól kaptuk a megkeresést, írjuk le, mi hogyan éljük meg a nehéz helyzeteket, hogyan megyünk előre, hogyan lábalunk ki a mélypőontokból, hogyan állunk az élethez az ilyen pillanatokban.

A kérdés megválaszolása nehéz, megtalálni a megfelelő pillanatot, amikor híven tükrözi a cselekedetem a gondolkodásmódomat. Általánosan elmondhatom, hogy mindig a számomra legjobb végeredményt látom a szemem előtt, amit én akarok hallani, megélni.

Három éve, volt egy komolyabb egészségügyi problémám, nagyon féltem az eredménytől. Ám amikor tudtam, hogy hívnom kell az eredményért az orvost, már előtte 3-5 nappal elképzeltem, hogyan fog lezajlani a telefonbeszélgetés. Én felhívom a nővérkét, elmondom ki vagyok, miért telefonálok és Ő elmondja, hogy jók az eredményeim, minden szuper, és most semmi tennivalóm nincs. Ezt minden alkalommal így képzeltem el, akárhányszor kellett mennem vizsgálatra. És bejött. J Az eredményeim jók voltak, és az X alkalom után már újra csak éves vizsgálatokra kellett mennem.

Ugyanezt az elvet követtem, amikor állásnélkül voltam egy rövid időre. Kiragasztottam a szekrényem falára egy nagy üres papírfelületet és teleragasztottam olyan képekkel, amik nekem a megfelelő/tökéletes munkahelyet személyesítik meg. Kerestem olyan képeket, amik vizuálisan ábrázolják a számomra fontos értékeket, amit a munkahelyemen fontosnak tartok. A képek köré, mellé röviden szöveggel is kifejtettem a képet jelentését, így amikor a szekrény falára néztem, mindig tudtam, mit szeretnék csinálni, milyen helyen szeretnék dolgozni. Nagyon könnyen átéreztem a képek jelentését, vizuális természet vagyok. Ahhoz, hogy tökéletes legyen az álláskeresésem, frissítettem az önéletrajzom, modernebbé és trendibbé tettem azt, közben pedig én magam kerestem meg interneten keresztül a cégeket, kapcsolattartókat. Elsétáltam a számomra jó megközelíthetőséggel rendelkező irodaházakat, írtam ki a cégek nevét és itthon rájuk kerestem, ha szimpatikusak voltak, elküldtem emailben a pályázatom. Minden este úgy feküdktem le aludni, hogy tudtam, hamarosan ajánlatot kapok amelyet elfogadok és hamarosan újra dolgozni fogok, olyan helyen és olyan pozícióban, ami nekem a legjobb. Úgy feküdtem le, hogy elképzeltem az első napom, milyen lesz, amikor belépek az irodába, bemutatkozom a mellettem ülőnek, kezet fogok a vezetőmmel, kávét iszom a konyhában, aztán a sokadik héten hogyan ebédelünk együtt a kollégákkal, nevetünk és beszélgetünk. Elképzeltem a napi munkám, mennyire szeretem, élvezem azt, amit csinálok. Két héten belül ajánlatot kaptam, és azóta is ott dolgozom, nagyon jó a vezetőm, a kollégák.

A pohár félig tele, mindig csak a jóra gondoljunk, és azt képzeljük el magunk előtt. Mikor becsukom a szemem, érzem a kézfogást, amikor bemutatkoztam, hallom a hangját a mellettem ülő új kollégának. Amikor telefonáltam a doktor úrhoz, éreztem a telefont rászorulni a fülemre, éreztem a a kezemben a készüléket és hallottam a hangokat, nem csak úgy elképzeltem, hanem valóban Őt hallottam.

 

Ez segített, ezzel sikerült nekem.

Bogi